Be kell vallanom, hogy világ életemben monogám kapcsolatban éltem a Windows-zal. Jó férj módjára rá sem pillantottam más operációs rendszerekre, hiába is próbálkoztak páran a "csaknézdmeghogymilyen" típusú kísértésekkel, én makacsul elzárkóztam. Kapcsolatunk ugyanis iddillinek volt mondható: elfogadtam őt a hibáival együtt és megtanultam őt kezelni, békében és nyugalomban éltünk egymással.

De történt valami. Munkámból adódóan meg kellett ismerkednem egy terminálból vezérelt linuxos szerverrel, amihez a biztonság miatt linux ajánlott. Elkerülhetetlenné vált tehát a telepítés és a bigámia átvétele az arab világból, vagyis a linuxot is fel kellett telepítenem a windows-om mellé. Mivel a windows telepítésem már közel két éves volt és új partíciót is szerettem volna az Ubuntunak, így először a windows újratelepítése következett, rutinból, minden gond nélkül. Nem telt bele két óra és a driver és program cd gyüjteményemnek hála a windows-om régi fényében ragyogott.

Következett az Ubuntu, persze némi munkatársi segítséggel. Persze előítélettel figyeltem az eseményeket, hiszen a linuxról mindenkinek a ronda parancssorok és scriptek jutnak eszébe, nem a csillogó grafikus felületek. Aztán következtek a meglepetések. A telepítéshez ugyanis nem volt szükség semmilyen driver-re. A windows-zal ellentétben sem a videókártyához, sem az hanghoz, sőt a nethez, de még a Wi-fihez sem kellett semmi, egyszerűen minden ment magától. "Na, mit szólsz?" - kérdezte a telepítést végző linux-guru, kaján mosollyal. "Hol a böngésző?" kérdeztem válasz helyett, nehogy dícsérni kelljen a kis kedvencét. Mint kiderült, pechemre a kedvenc böngészőm (Firefox) is alapból a rendszer része... meg az Open Office is..... meg egy jó fotókezelő is .... meg a Gimp képszerkesztő is, meg képbeolvasó is, meg hangrögzítő is, médialejátszó is, meg lemezíró is, levelező is, naptár, szótár, játékok, egyebek.

Igazán bosszantó, percről-percre fogytak az esélyeim a kötekedési pontok megtalálására. Ezt követően az is kiderült, hogy a beépített frissítéskezelő automatikusan minden beépített programot frissít, nem csak magát az operációs rendszert. Mindezek pedig szép és könnyen átlátható grafikus felületen futnak, nyoma sincs a parancssoros vezérlésnek, minden ikon szépen rendszerezve, pont ahol lennie kell.

Legalább drága lenne, abba beleköthetnék, de sajnos ingyenes a kis Ubuntum, így ez a lehetőség is ugrott.

Ekkor, lázasan keresve a kapaszkodót, mentő ötletem támadt, amivel elkerülhettem a legrosszabbat, nevezetesen azt, hogy dícsérnem kellejen a linuxot a cég linux guruja előtt:

- Hm, vírusírtó nincs is hozzá?

- Nem, nincs. A linuxon nincsenek vírusok....

Függöny, én balra el.